Emlékszem, egy általános iskolás balatoni gyerektáborban hallottam először a System of a Down zenéjét. Egyik este egy szobatársam telefonján közösen hallgattuk meg az akkoriban újdonságnak számító MP3 formátumban a Chick ‘N’ Stu című hibbant szerzeményüket – ekkor még inkább furának találtam őket, mint érdekesnek.
Aztán pár évvel később, miközben ismerkedtem a keményebb zenékkel, teljesen beszippantott a zenekar világa. Megszereztem CD-n a Toxicity-t, a Steal This Album!-ot, a Mezmerize-t, és szünet nélkül hallgattam ezt a kicsit őrült, de fülbemászó és zúzós metálzenét. Az itt-ott ugrálós, headbangelős, máshol törzsi és népies motívumokra hajazó riffelés, az énekelhető refrének és a dalok egyedi felépítése maximálisan hatott, és
korai gimis éveim egyik kedvencévé tette a System of a Down-t.
A zenekar parkolópályára állását követően is képben voltam a fő dalszerző páros, Serj Tankian és Daron Malakian szólóprojektjeivel, azonban az elmúlt években ritkán vettem elő anyagaikat.
Épp ezért ért kellemes meglepetésként, hogy nemrég magyarul is megjelent Serj Tankian önéletrajzi könyve. Eddig soha nem olvastam a bandán belüli történésekről vagy az egyes tagok életéről, személyes hátteréről, engem elsősorban a zene érdekelt. Nyilván
tisztában voltam az alapvetésekkel: a zenészek örmény származásával és politikai aktivizmusával,
melyek kiemelt szerepet kapnak a dalokban is. Ezen túl viszont nem tudtam sokat róluk, így sztorikra éhesen ütöttem fel az eredetileg 2024-ben megjelent Down with the System – Memoár (vagy valami olyasmi)-t. A könyv lineáris történetvezetéssel, a kályhától indulva veszi végig Tankian életének legfontosabb eseményeit, alapvetően három fő témakörre építve.
Egyrészt mesél az ősei által az örmény népirtás alatt átélt borzalmakról, népének és családjának történelméről, bejrúti gyermekéveiről – mindezek lényeges pillanatok, ugyanis, mint később kiderül, alapjaiban határozták meg főhősünk világnézetét és művészetét. A családdal kapcsolatos történetek átszövik a mű egészét:
betekintést nyerünk általuk az amerikai-örmény közösség életébe, a generációs traumák elkeserítő hatásába,
és az amerikai álom aranykeretbe foglalt kiábrándító valóságába. A kötet másik lényeges témája pedig a főhősünk életében kulcsfontosságú szerepet játszó politikai aktivizmus és a spiritualitás. Első kézből hallhatunk érdekfeszítő történeteket Örményország viharos belpolitikai manővereiről és státuszáról, valamint főhősünk őshazájához fűződő viszonyáról, ott átélt kalandjairól, és egész életében zászlóra tűzött elveiről. Másrészt
megismerhetjük Tankian belső, lelki utazását fiatal éveitől kezdve az intenzív zenekari éveken át a békés családos létig
– érdekes látni, az énekes hogyan birkózott meg mentálisan az elé gördülő kihívásokkal –, mely inspiráló és tanulságos is egyben.
A biográfia harmadik vezérfonala természetesen a zene, azon belül is a System kialakulása, tündöklése és hanyatlása. Serj tárgyilagosan, tisztán tálalja turnézással való kapcsolatát, a siker fényes és kevésbé fényes oldalait; zenekartól való eltávolodásának okait és a korlátokat, melyek kreativitásának kiteljesedését akadályozták a bandában.
Részletes beszámolót kapunk a poszt-SOAD korszakról is,
az itt taglalt alkotások és egyéb projektek, melyek a szerző nevéhez fűződnek, tovább árnyalják az énekes sokoldalúságát, és alighanem újdonságnak számítanak majd sok System-rajongónak. Amit még zenerajongóként kiemelnék a könyvből, az a sok érdekesség a dalokról, lemezekről: megtudjuk, hogy a Chop Suey! hogyan lett Chop Suey!, mi ihlette a Soilt, vagy hol íródtak a Toxicity leghíresebb sorai – na és persze megismerhetjük a választ (legalábbis a szerzőét) arra a bizonyos 40 milliós kérdésre, hogy miért nem készült az elmúlt húsz évben új SOAD-lemez. Ezek egy zenefanatikus számára mind-mind kincset érő információk. Apropó: megsüvegelendő a Shockmagazin hasábjairól is ismert Draveczki-Ury Ádám igényes, jól olvasható fordítása is, illetve érdekes, lábjegyzetként hozzáadott plusz magyarázatai, kommentjei – szépen gazdagítják, kiegészítik az alapművet.
Híres művészek önéletrajzai mindig lenyűgözőek az átlagos olvasó számára: valahol azért tényleg elképesztő, hogy (ebben az esetben) az egyik percben valaki a szobája falai közt tanul játszani egy olcsó szintetizátoron, a másik pillanatban pedig felteheti a lelkét bolygató kérdéseit a dalai lámának –
nem hétköznapi életút ez, főszereplőnk mégis hétköznapi modorban, őszinte szerénységgel mesél róla.
Történetei bizonyítják: zenei és társadalmi téren is elveihez hűen tudott maradandót alkotni, igazi heves szívű lázadóként. A szöveg stílusa egyszerű, közérthető, Serj pedig nem vész el a részletekben – a fentebb említett témakörök is jó balanszban állnak egymással, így a memoár folyamatosan fenn tudja tartani az olvasó érdeklődését. Mindenkinek ajánlom a művet, aki valaha szerette/szereti a Systemet, akinek kapudrogként szolgált ez a zenekar a metál világába; vagy aki csak szimplán egy izgalmas, informatív és inspiráló könyvet keres egy közvetlen, szimpatikus zenész életéről.
Serj Tankian: Down with the System – Memoár (vagy valami olyasmi), Cser Kiadó, Budapest, 2025.
Borítókép: a Cser Kiadó Facebook-oldala
